Interjú Dr. Dukai Miklóssal, a Belügyminisztérium önkormányzati államtitkárával, valamint Hercig Zsuzsannával és dr. Szatzker Petrával, a LIFE-MICACC, illetve a LIFE LOGOS 4 WATERS projekt szakmai vezetőivel.
A 2021-2027-es programozási időszak uniós támogatási programjaiban - az Európai Zöld Megállapodással összhangban – kiemelt jelentősége van az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentését, valamint a globális éghajlatváltozás negatív hatásaihoz való alkalmazkodást elősegítő fejlesztéseknek. Az EU Klímaadaptációs Stratégiájában (COM/2021/82) felsorolt célok és intézkedések egyik kulcsfontosságú eleme a természetalapú megoldások alkalmazásának ösztönzése. A helyi önkormányzatok szerepe a klímaadaptációban óriási, hiszen ez az a területi szint, amely hatékonyan képes kommunikálni a helyi szereplőkkel és képes integrálni az eltérő érdekeket. Az éghajlatváltozás hatásaihoz való alkalmazkodás kérdéskörén belül hazánkban mind országosan, mind helyi szinten különösen fontos a (természetes) vízmegtartás kérdése.
A természetes vízmegtartásban rejlő lehetőségek kiaknázása érdekében a Belügyminisztérium Önkormányzati Államtitkársága támogatja a helyi önkormányzatok felkészülését a klímaadaptáció kapcsán, közvetlen EU-s pályázatok keretében jó gyakorlatokat gyűjt és mutat be az országban, valamint azok elterjesztéséhez igyekszik megteremteni a megfelelő jogi környezetet. Ebben a munkában mérföldkőnek számított a Belügyminisztérium koordinálásával lezajlott LIFE-MICACC, a LIFE Program Éghajlat-politikai Alprogramja keretében megvalósult projekt, amely öt mintatelepülésen, öt különböző természetföldrajzi kontextusban mutatta be a természetes vízmegtartásban rejlő, a települések szintjén értelmezhető lehetőségeket.
E „korát megelőző” projekt tapasztalatait és eredményeit viszi tovább a LIFE LOGOS 4 WATERS projekt 2021 óta, amelynek célkitűzése integrált, térségi szintű vízgazdálkodási megoldások kidolgozása. A témában a következő lépcsőt a 2023 márciusában induló NBS4LOCAL Interreg Europe projekt jelenti, amelynek keretében a partnerek nemzetközi együttműködéssel keresnek megoldásokat a szakpolitikai környezet fejlesztésére. Dr. Dukai Miklós önkormányzati államtitkárt és a két kapcsolódó LIFE projekt szakmai vezetőit kérdeztük a projektek már megtapasztalt vagy várt hatásairól, az eredmények szakpolitikai hasznosulásáról, továbbá a Belügyminisztérium szerepéről.
A MICACC szakmai eredményei az interjú során nem kerültek részletesen szóba, ahogy a táji léptékű vízmegtartás különösen fontos kérdéskörét is csak érintettük, hiszen az alapvetően nem a települések kompetenciája. A MICACC projekt eredményei esettanulmányok formájában a TeAM HUb felületén is olvashatók az alábbiak szerint. 1. Püspökszilágy – alkalmazkodás a klímaváltozáshoz lefolyás-lassítással és vízvisszatartáson alapuló árvízi védekezéssel; 2. Bátya - A belterületi csapadékesemények kezelése többmedencés, csapadékvíz által táplált vizes élőhelyen; 3. Rákócziújfalu - természetközeli belvíz-visszatartás a szárazság mérsékléséért; 4. Ruzsa - alkalmazkodás az éghajlatváltozáshoz a szürkevíz visszatartásával a Homokhátságon; 5. Tiszatarján - fenntartható gazdálkodás és vízvisszatartás az ártéren a klímaalkalmazkodás érdekében.
TeAM HUb: A 2022-es nyári hőhullámok idején kicsúcsosodó történelmi aszályt követően egyértelművé vált a természetes vízmegtartás fontossága. 2016-ban, amikor a LIFE-MICACC projekt benyújtásra került, ez még korántsem volt ennyire élénken a köztudatban. Mi hívta életre ezt a rendkívül előremutató projektet akkor, és mi volt a Belügyminisztérium legfőbb célja a projekt elindításával?
DM: 2016-ban az összes hazai önkormányzatot megkerestük egy, a vízügyes kollégákkal és a WWF-fel (World Wildlife Fund) közösen készített, az önkormányzatok éghajlatváltozással szembeni alkalmazkodóképességét feltárni hivatott kérdőívvel. Már önmagában az is sokatmondó volt, hogy az önkormányzatok jelentős része, mintegy harmada kifejezetten releváns választ adott, amely önmagában is rengeteg párbeszéd elindításához vezetett. A beérkezett 899 kitöltött kérdőív elég pontosan megmutatta, hogy ebben a kérdésben milyen kihívásokkal küzdenek a hazai települések. A vízmegtartás, illetve a szárazodás témakörében egyértelműen kirajzolódott például az az öt terület-, illetve problématípus, amely hazánkra jellemző és amelyet a MICACC-ba bevont öt település képviselt.
HZS: Már 2015-ben felmerült egy olyan projekt gondolata, amely önkormányzati szinten foglalkozik az éghajlatváltozás következtében egyre szélsőségesebb időjárási események negatív hatásainak kezelésével, illetve gyakorlati alternatívát mutat a víztöbblettel vagy éppen a vízhiánnyal terhelt időszakok kiegyenlítését illetően, természetes megoldásokat alkalmazva. Az ötlet megvalósítására végül az Európai Unió környezet- és természetvédelmi, valamint éghajlatpolitikai célkitűzéseket támogató LIFE programja nyújtott lehetőséget. A partnerekkel közösen kidolgozott pályázatunkat 2016 őszén nyújtottuk be. Ezt előzte meg 2016 februárjában az online kérdőíves felmérés, amelynek keretében a pilot helyszínként szolgáló önkormányzati partnereket kívántuk beazonosítani.
A beérkezett válaszokat szakmai szempontok szerint szűrtük, e-mailen és telefonon is egyeztettünk számos önkormányzattal, sőt, terepi látogatások keretében a potenciális beavatkozási helyszíneket is megtekintettük. Végül mintegy 30 település maradt a listán, amely mind mutatta az említett jellegzetes problémák valamelyikét. Ezek közül a leginkább releváns öt település került be közvetlenül a MICACC projektbe, a többiek együttműködő partnerként részt vehettek a képzéseken és a tanulmányutakon, továbbá közülük öt esetében ún. replikációs terv is készült.
TeAM HUb: A LIFE LOGOS 4 WATERS projekt a természetes vízmegtartás megoldásainak térségi, vízgyűjtő szintű tervezését és megvalósítását célozza. Mi vezetett e második projekt kidolgozásához, illetve milyen kihívásokkal jár a térségi szintű beavatkozások által megkívánt egyeztetési folyamat?
DM: Amíg a MICACC-ban egyes településeken dolgoztunk ki megoldásokat, addig a LIFE LOGOS 4 WATERS projektben két település (Püspökszilágy és Bátya) környékén található, egymástól eltérő tulajdonságokkal rendelkező vízgyűjtő területre koncentrálunk. És itt jön az egész vízmegtartás kérdéskörének egyik legfontosabb aspektusa, legalábbis önkormányzati szempontból biztosan: a vízgyűjtő terület szintjén történő együttműködés. Püspökszilágy térségében például a Szilágyi-patak mentén fekvő, a villámárvizek révén hasonló módon érintett települések és más érintettek kerültek bevonásra. A víz egyrészt értelemszerűen nem nézi, hol folyik, másrészt a víztestek működése önmagában is nagyon komplex kérdéskör. A vízmegtartás helyi kérdését tehát máshogy láthatja a vízügyes, az erdész, a gazdálkodó, a tájépítész, a civil, vagy éppen egy mérnök. Az önkormányzatnál van meg leginkább az a koordináló szerep, amely mentén egy asztalhoz lehet ültetni az eltérő érdekkel érkezőket, s a szemléletformálást sem mellőzve, kellő tudás birtokában az önkormányzat tudja összefésülni az érdekeket a vízmegtartás közös értéke mentén.
SZP: A helyi önkormányzatok szerepe a természetes vízmegtartásban egyébként EU-s szinten is viszonylag új kérdéskör. A LIFE LOGOS 4 WATERS ehhez az érdekegyeztetéshez adott egy új eszközt az önkormányzati projekt partnerek kezébe. Az ún. Vízgyűjtő Érdekegyeztető Fórumokon keresztül osztjuk meg a tapasztalatokat és a tudást a vízgyűjtő területek kapcsán érintett többi szereplővel, emellett ez az eszköz lehetőséget teremt a rengeteg szakmai, jogi, műszaki és környezetvédelmi szempont összehangolására is.
DM: A természetes vízmegtartás helyi, településkörnyéki léptékében a közös nevező megtalálása és kialakítása a legnagyobb kihívás és egyben a legnagyobb eredmény. A LIFE projektek legfőbb eredménye egyértelműen a szemléletformálásban van. Sok kis lépést tettünk, amelyek túlmutatnak magukon. Érdekeket, sőt, évtizedes berögződéseket sikerült áttörnünk. Sőt, úgy mondanám, hogy sikerült áttörnünk egy bizonyos üvegplafont is: a fejlesztéspolitikában és a támogatáspolitikában egyértelműen tényező lett a természetes vízmegtartás, minden tervezési szinten, a minisztériumtól a helyi önkormányzatig számolnak ennek lehetőségével és hozzáadott értékével.
Amikor 2016-ban nekiálltunk, akkor még nem igazán értették az emberek, hogy mi ezzel miért foglalkozunk. Nem értették az önkormányzatok, nem értették egyes szakmai szervezetek sem. De az idő minket igazolt, már a 2022-ben tetőző, rendkívüli aszály előtt is nyilvánvaló volt, hogy minden módszerrel meg kell tartani a téli csapadéktöbbletet, mert az éghajlatváltozás mintázatai azt mutatják, hogy utána a megszokottnál kevesebb érkezik.
Nagy eredmény tehát az, hogy ma a természetes vízmegtartás megjelenik operatív programban, hogy egyfajta horizontális elvként bekerült a fejlesztéspolitikába és a területfejlesztésbe. Fontos eredmény, hogy a települési csapadékvíz elvezetése esetén például, vagy útépítés során már a legtöbbször megfogalmazódik a helyi döntéshozókban a vízmegtartás igénye. Tehát ennek ma már van szemlélete és sokan szeretnének foglalkozni ezzel. Azzal együtt, hogy nem egyszerű a téma, mert sok érdeket kell adott esetben összehangolni.
TeAM HUb: A LIFE projektek helyi szereplőkkel helyi megoldásokon dolgoznak, az Interreg Europe Program keretében most induló új projekt (NbS4LOCAL) célja viszont az, hogy az együttműködő nemzetközi partnerek javaslatokat dolgozzanak ki a természetalapú megoldások alkalmazásának hatékonyabb szakpolitikai támogatására. Melyek lehetnek a fő irányok e folyamatban?
DM: Szerintem a legfontosabb az, hogy a már elkezdett szemléletváltást hatékonyan kövesse a jogszabályi finomhangolás, legyenek megfelelő szabványok, kézikönyvek az új típusú megoldásokhoz. Emellett nyilván létezik számtalan más jógyakorlat, amely még nem került be a hazai gondolkodásba, jogszabályi rendszerbe, érdeklődve várjuk, hogy megismerhessünk ezek közül párat az új projekt keretében.
SZP: Nagyon fontos kiemelni, hogy a LIFE LOGOS 4 WATERS projekt keretében létrejött Vízgyűjtő Érdekegyeztető Fórumok mellett nemzeti szinten is kezdeményeztük az érdekegyeztetést a szakpolitika alakítása érdekében. 23 taggal létrejött az ún. Integrált Támogató Tanács, amelyben többek között ott van a katasztrófavédelem, a területileg illetékes kormányhivatalok, engedélyező hatóságok, szakhatóságok, mindazon szakterületek tehát, amelyek nélkül nem jöhet létre egy jogszabályváltozás, így a projekt eredményeinek hosszú távú fenntarthatósága sem. Nemcsak a tájékoztatás szintjén vannak jelen a tagok a projektben, hanem terepbejárásokon is részt vesznek, illetve együttműködnek a készülő szakmai anyagok létrehozásában is. Az említett „üvegplafon-hatás” miatt egyre több az érdeklődő ezen a fórumon is, már ki is kellett bővítenünk a tagok listáját.
HZS: A LIFE LOGOS 4 WATERS projektben bevonásra kerültek továbbá olyan szervezetek is, mint a Magyar Mérnöki Kamara, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Víztudományi Kara és az Országos Vízügyi Főigazgatóság. Ezáltal a leendő és a már gyakorló vízügyes szakemberek szemléletformálása is megvalósul a projekt keretében. Egyrészt azáltal, hogy a kidolgozott módszerek, a felhalmozott tapasztalatok és tudás bekerülnek a tananyagba, másrészt segédleteket, sablonokat hozunk létre a mérnökök számára. Ez azért nagyon fontos, mert már a MICACC projektben is azt tapasztaltuk, hogy a természetes vízmegtartás egyes megoldásai annyira újszerűek, hogy nem feltétlenül van a tervezésükhöz kapcsolódó tapasztalat és szabályozás, vagy akár a fogalomhasználat sem egységes. Mindezzel – a szakmán túl - az önkormányzatokat is motiváljuk, hiszen ők is könnyebben átlátják, hogyan érdemes nekiállni, mire kell számítani, hova kell segítségért fordulni egy-egy természetes vízmegtartó megoldás kialakításakor.
SZP: Sőt, az Integrált Támogató Tanács segítségével készítendő tudásbővítő anyagok a kötelezően előírt továbbképzésekbe is be fognak kerülni.
TeAM HUb: Mennyire ismertek a két LIFE projekt eredményei más településeken, illetve lehet-e tudni, hogy máshol átvették-e ezeket a megoldásokat?
HZS: Nehéz ezt mérni és számszerűsíteni. Amit biztosan tudunk, hogy a MICACC projekt végén elkészült öt ún. replikációs terv (az öt pilot beruházás mintájára elkészített települési szintű tervek), amelyek esetében az érintett önkormányzatok törekszenek a megvalósításra, keresik a forráslehetőségeket. A projekt végén kialakításra kerültek vízgyűjtő szintű partnerségek is (az öt pilot helyszín körül), amelyek keretében közös víziókat vázoltak fel az érintett települések. Valamilyen mértékben mind az öt vízgyűjtő területen elindult az együttműködés, a közös gondolkodás. A megvalósítást illetően pedig két vízgyűjtő partnerség (Bátya és Püspökszilágy) bekerült a második LIFE projektbe.
Az érdeklődés egyébként folyamatos volt az önkormányzatok részéről a MICACC projekt során. Számos rendezvényen jöttek oda hozzánk érdeklődő településvezetők és sorolták ötleteiket, ami azt üzente nekünk, hogy a téma fontos, aktuális és érdemes vele foglalkozni. Információink szerint egyébként a mai napig látogatják a kialakított megoldásokat olyan polgármesterek, akik hasonló fejlesztésekben gondolkoznak saját településükön. A projekt keretében kidolgozásra került egy adaptációs útmutató is, amely segítséget jelenthet a települések vezetőinek az elindulásban. A LIFE LOGOS 4 WATERS keretében pedig egy önkormányzati pályázati program is lezárult nemrégiben.
DM: Ennek keretében 15 (pontosabban 14+1, mert az egyik pályázó elbírálása még zajlik) önkormányzat kisléptékű, természetalapú megoldásokat, ezek között természetes vízmegtartást is célzó projektje kerül támogatásra a kb. 90 beérkező pályázatból. Fontos szempont volt, hogy országos legyen a lefedettség, hogy az újszerű megoldások széles spektrumban valósuljanak meg, valamint, hogy kisebb települések is kapjanak támogatást. Kisléptékű, de komplex szemléletű kezdeményezésekről van szó. Gyenesdiáson például vízgyűjtő edények osztásával ösztönzik a vízmegtartást, de szigorú követelmény, hogy azzal zöldségeskertet öntözzenek a lakosok. A 17. kerületben egy panelépületek között elterülő, betonozott területet törnek fel, hogy helyet adjanak a zöldnek, s ennek keretében alakítanak ki természetes vízmegtartást. Szerintem ebből is látszik, hogy a vízmegtartás bekerült a közgondolkodásba. Most jöhet a következő lépcső: reményeink szerint az uniós forrásokban már a táji léptékű vízmegtartás is megjelenik majd a következő években, ahogyan az elvárás is az EU részéről.
TeAM HUb: A két LIFE projekt jelentősége többek között abban áll, hogy kisléptékű, de komplex helyi kezdeményezéseket karol fel. A DG REFORM által támogatott SRSP projekt keretében az OECD által vezetett szakértői munka egyik fő konklúziója is az volt, hogy a nemzetközi támogatási programok többek között azért tudják eredményesen támogatni a természetalapú megoldások elterjedését, mert komplex szemléletet követelnek meg, ugyanakkor rugalmas konstrukciót biztosítanak a helyi igényeknek megfelelő megoldások alkalmazására. Mi az akadálya annak, hogy ilyen kisléptékű helyi kezdeményezéseket a hazai operatív programok forrásaiból, esetleg költségvetési finanszírozással is támogasson az állam?
DM: Jelenleg az energiaválság mindent keresztülhúzott, nehéz most a jövő tervezéséről beszélni és a kialakult helyzet miatt sokkal inkább célkeresztbe kerültek az energiahatékonyságot megcélzó projektek. Ugyanakkor a Belügyminisztérium eredeti küldetése a természetes vízmegtartás kapcsán továbbra is él, annak ellenére, hogy - legalábbis települési szinten – ez jelenleg most kevésbé van fókuszban (az aszály hatásai miatt térségi szinten annál inkább). Ebben a helyzetben társadalmilag magasabb érdek fűződik például egy településen a bölcsőde működtetéséhez. De ha fejlesztésre kerül sor, a helyi vezetőknél elért szemléletformálás eredményeképpen reményeink szerint a lehető legtöbb helyen megjelenik már a vízmegtartás kérdése. S mindettől függetlenül bízunk abban is, hogy a jövőben is fel tudunk kutatni közvetlen EU-s forrásokat, s tovább tudjuk tágítani az önkormányzatok látásmódját ezen a téren.
SZP: Fontos hozzátenni, hogy a MICACC eredményei erősen hozzájárultak ahhoz is, hogy a TOP Plusz és a KEHOP Plusz programokba kiegészítő elemként bekerült a vízmegtartás kérdésköre. A LIFE projektekkel elért szemléletformálás eredményeként ezeknek a forrásoknak a felhasználása is sokkal hatékonyabbá válhat a vízmegtartás szempontjából, hiszen egy más irányú fejlesztésbe is beépíthető a vízmegtartásra irányuló tevékenység, jól kiegészítheti azt. Ezzel is támogatva a természetalapú megoldások alkalmazását, azok széles körben való elterjedését.
TeAM HUb: 2022-ben ajtóstól rontott ránk az éghajlatváltozás, amely minden bizonnyal felgyorsította az ominózus üvegplafon áttörését a vízmegtartás témakörében. Vannak esetleg tervek arra nézve, hogy a klímaadaptáció, illetve a természetalapú megoldások kapcsán más területekre is fókuszáljon a Belügyminisztérium?
SZP: A LIFE projektek keretében valóban elsősorban a víz alkalmazkodásban betöltött szerepére, a vízmegtartás kérdéskörére koncentrálunk. Azonban az önkormányzati pályázati program keretében tudatosan nyitottuk ki a témát, nemcsak a vízmegtartásra helyeztük a hangsúlyt, hanem bármilyen, a klímaadaptációhoz kapcsolódó természetalapú megoldással lehetett pályázni.
DM: A kék- és a zöldinfrastruktúra fejlesztése teljesen összefonódik, ráadásul minden, a természetes vízmegtartást célzó megoldás komplex és mélyen a helyi viszonyokban gyökerezik. A Székesfehérvár határában található Sóstó fejlesztése jó példája a téma komplexitásának: a tisztított szennyvíz hozzájárul a táj komplex rehabilitációjához, egy természetvédelmi szempontok szerint is fontos vizesélőhely jött létre, illetve újult meg, fontos szempont volt továbbá a rekreáció, a környezeti nevelés és az egészségügy is. Mindez a csoda a helyi önkormányzat koordinációjának az eredménye. Mi valóban a vízmegtartásra helyeztük a hangsúlyt, elsősorban annak komplexitása miatt. Az a víziónk, hogy minden második-harmadik településen ezzel a komplex szemlélettel valósul meg a jövőben egy természetes vízmegtartó megoldás, s ez a szemlélet beépül a mindennapokba, a háztartásokba is. Kétségtelen ugyanakkor, hogy a szemléletváltás egy másik mérföldköve az lesz, amikor a közeljövőben a mezőgazdaságban is megjelenik a természetalapú megoldások támogatása, amikor a gazda „természetet, környezetet” termel majd, azaz hagyja például elöntetni a mélyártéren fekvő korábbi szántóját az ily módon nyújtott ökoszisztéma-szolgáltatásért járó kompenzációért cserébe.
Készítette: Kébel Nóra, Németh Mónika, Szigeti Ferenc Albert