A projektterület jellemzése:
A „Homokhátság” 2022 nyarán került be a köztudatba, mint az aszály által egyik leginkább sújtott hazai térség, amelyet ettől nem függetlenül az ENSZ már 2020-ban hivatalosan is félsivatagos környezetté minősített, azaz olyan hellyé, ahonnan több víz párolog és távozik kivezetéssel, mint amennyi csapadék érkezik. A „Homokhátság” természetföldrajzi értelemben a Kiskunsági-homokhátat, illetve a Duna-Tisza közi hátság egyéb, többnyire hasonlóan futóhomokkal fedett, ún. hordalékkúptérszíneit jelenti, ahol az Ős-Duna, valamint annak mellékfolyói hatalmas, mára kiemelt helyzetű hordalékkúpot építettek ki.
Jászszentlászló, Móricgát és Szank környékén az állam az 1950-es években kezdte kiépíteni azt a csatornahálózatot, amelynek rendeltetése a felgyülemlett, gyakran „problémát” okozó belvíz elvezetése volt a Tiszába. A lecsapolási és termelési lázban jól sikerült a projekt: errefelé nagyobb a csatornák hossza, mint az aszfaltozott utaké. A radikálisan megváltozott éghajlati viszonyok azonban a rendszer újragondolását sürgetik.
A szomszédos síkvidékekből 20–40 méterrel kiemelkedő terület súlyos vízhiányának megoldása országos figyelmet kapott, s ennek kapcsán leginkább a régóta tervezett csongrádi duzzasztó és a Duna–Tisza-csatorna megépítése hangzik el, még akkor is, ha szivattyúzni kellene a vizet a magasabban fekvő területre.
Slideshow:
Célkitűzés:
Az Alföld egyik leginkább elsivatagosodó és az aszálykároknak leginkább kitett részén, a Homokhátságon helyi gazdálkodók tömörültek egy civil szervezetbe, hogy a belvízelvezető csatornák egyszerű elgátolásával segítsék a víz oldalirányú szivárgását a talajban, ezáltal vizet juttatva a környező szántóföldi területek gyökérzónájába. A természetes vízmegtartást széleskörű monitoring és disszeminációs tevékenység kíséri.
Tevékenységek:
Az elmúlt évek fokozott vízhiányának eredményeképpen Jászszentlászló, Móricgát és Szank gazdái 2017-ben hívták életre a Dongér–Kelőér Vize Egyesületet azzal a céllal, hogy a belvízelvezető csatornák egyszerű, deszkákkal vagy földdel való eltorlaszolásával a térség esetlegesen meglévő többletvizeit a csatornák környezetében található, mély fekvésű területekre vezessék, illetve szivárogtassák. Ezek egyszerű, percek alatt eltüntethető deszkagátak, vagy földtorlaszok. Az egyesület tagjai mintegy kéttucatnyi, a vízmegtartás céljából a mellékcsatornákon korábban betervezett, de sosem használt műtárgyat újítottak meg ezekkel az egyszerű módszerekkel, az eredmények pedig magukért beszélnek. Az egyesület az eredmények monitorozása, illetve terjesztése érdekében több szakmai szervezettel is együtt dolgozik (pl. Szegedi Tudományegyetem, World Wildlife Fund).
Potenciális hatások/előnyök:
A Homokhátságon zajló civil kezdeményezés kiváló példa arra, hogy a természetes vízmegtartás eszközével milyen fantasztikus eredményeket lehet olcsón elérni az Alföld elsivatagosodásának megfékezésének érdekében.
A Kárpát-medencét a folyószabályozások előtt az áradások töltötték fel talajvízzel, az árterekről lassan a talajba szivárgó víz segítségével. A Kárpát-medencében mindig is jelen lévő, de az elmúlt években fokozódó csapadékhiányt a csapadéktöbblettel rendelkező hegyek felől érkező árvíz egyensúlyozta ki, amely ráadásul éppen jókor, a vegetációs időszak kezdetén jelent meg.
Európa akkoriban legnagyobb mértékű folyószabályozása ezt a folyamatot törte meg, s ennek egyik következménye az lett, hogy a globális éghajlatváltozás során egyre inkább kiszáradó Alföldön a talajvíz szintje átlagosan több méterrel csökkent le az elmúlt évtizedekben. Az alapkérdés tehát az, hogy el tudjuk-e valahogyan raktározni a tájban szétszórva a folyóinkon lerohanó többletvizet tavasszal, hogy annak jelentős része beszivárogva a talajvizet táplálja, másik része viszont fokozatosan elpárologjon, zivatarokat indukálva ezzel.
A táji léptékű vízmegtartásra ad egyszerű, máshol is könnyedén használható megoldást a Dongér–Kelőér Vize Egyesület munkája, amely pontosan dokumentált és forintosított. A Szegedi Tudományegyetemmel közösen folytatott kutatás egyik legfontosabb eredménye az oldalirányú szivárgás mértékének meghatározása. Egy mellékcsatornán 2019-ben létesített, pár ezer forintból megvalósított elgátolás helyszínétől oldalirányban 250 méterre mérték meg a szakemberek egy ideiglenes mintavételi furat segítségével a talajvíz szintjét. Az elzárás egyrészt jelentős mértékben, másrészt a tankönyvekben említett távolságokat többszörösen meghaladva emelte meg a talajvíz szintjét a mellékcsatornával szomszédos kaszáló alatt. A pozitív eredményeket látván távolabb, a csatornától 746 méterre is megmérték a talajvíz szintjének változását később, s az bizony egyértelműen érzékelhető volt ott, ekkora távolságban is.
Mindez alapján megállapítható, hogy csak a vízdíj alapján számolva egy pár ezer, esetleg pár tízezer forintba kerülő elzárásból az adott területen csak a vízdíjjal számolva több tízmillió forint hasznot hozott az egyesület tevékenysége, a mezőgazdaságban realizált hozzáadott érték viszont minden bizonnyal több százmillió forintban mérhető. Ez utóbbit is mérték, s azt tapasztalták, hogy egy pár hétre elárasztott terület mellett lekaszált növényzet tömege nyolcszorosa volt a korábban ugyanott, de vízmegtartás nélkül mért kaszáléknak. Ez azt jelenti, hogy 5000 forintból (ennyibe került az adott helyszínen a csatorna elzárása) 120 000 forintot termelt a víz hektáronként, ráadásul egy évben kétszer lehet kaszálni.
- Increase infiltration / Water storage
- Increasing infiltration
- Reduce drought risk
- Reducing temperature at meso or micro scale
- Carbon sequestration and storage
- Improve connectivity and functionality of green and blue infrastructures
Az eredmény átvihetőség:
Az egyesület előremutató kísérletei és egyszerű vízmegtartó megoldásai egyértelműen mutatják, hogy a táji léptékben kialakítandó víztestek, illetve az általuk a téli és tavaszi időszakban vízzel feltöltődő talajok milliárdokban mérhető terméskiesést előzhetnek meg az egyre inkább aszályossá váló nyarak során, még akkor is, ha más talajok eltérő mértékben képesek a vizet szivárogtatni, mint a területre jellemző és lényegében szivacsként működő homok. Az Alföld vízmegtartását javító, nagyobb léptékű, természetes megoldások létesítésétől és a víztározók építésétől függetlenül szükség lenne arra, hogy a hasonló, egyszerű, de hatékony vízmegtartó megoldások érdekében létrejött helyi egyesüléseket és megoldásokat az állam facilitálja és támogassa. Különösen mivel az új agrárpolitika keretében az EU támogatja azt, aki azért hagy fel mezőgazdasági tevékenységével, hogy a közösség számára hasznot hajtó, pénzben is kifejezhető ökoszisztéma-szolgáltatásokat (például szénmegkötés vagy talajvízpótlás) közvetítsen.
Az egyesület munkatársai minden lehetséges disszeminációs lehetőséget megragadnak, hogy terjesszék az általuk kidolgozott és máshol is használható megoldásokat. A gazdafórumokon nemcsak a vízmegtartás kapcsán elért, számszerűsített eredményeiket mutatják be, de az Alföld elsivatagosodása elleni harcban szintén kulcsfontosságú talajmegújító mezőgazdaság előnyeit is ismertetik.
Tanulságok:
A 2022 nyarán csúcsosodó, hatalmas károkat okozó aszály egyértelműen megmutatta, hogy a globális éghajlatváltozás és az emberiség természetátalakító tevékenysége miatt gyors beavatkozás szükséges az aszály által leginkább sújtott területeken. Amíg zajlik az Alföld vízkormányzásának újragondolása, amelyben remélhetőleg prioritást élveznek a természetes megoldások, hiszen a legjobb vízmegtartó a talaj a rajta lévő növényzettel, a Dongér–Kelőér Vize Egyesület munkája arra hívja fel a figyelmet, hogy a természetes vízmegtartás kérdéskörében addig is jelentős eredményeket lehet elérni az egyszerű, helyi megoldásokkal.
Finanszírozás:
A vízmegtartó megoldások saját erőből épültek.
Kapcsolattartók:
Toldi Csaba, toldicsabi22@gmail.com